Az �rva l�ny

1. fejezet: Egy jobb �let rem�nye

1878-at �rtunk. K�s� �szi d�lut�n volt, �n csak

teng�dtem

az utc�n, sehol nem tal�ltam a helyem. V�g�l

lekuporodtam

egy fal a t�v�be, felh�ztam a l�bam, az arcomat

beletemettem

a t�rdem rejtett zug�ba. Nem tudom mit v�rtam

akkor - tal�n

valaki majd megsajn�l �s felkarol? Elk�pzelhet�,

b�r m�gsem

v�gytam r�: nem volt sz�ks�gem az emberek

sajn�lat�ra.

K�zeled� cip�k sark�nak kopog�s�t hallottam,

azt�n ahogy

elhaladtak utc�n, az egyik p�r csizma tulajdonosa

meg�llt

mellettem. Lehajolt, majd egy penny-t nyomott a kezembe, h�t

feln�ztem r�. Magas, fekete haj� �s v�r�s szem�

f�rfi volt, a

mosoly�ban valami h�tborzongat�, nem evil�gi

er�t �reztem:

mintha egy m�sik bolyg�r�l pottyant volna ide. A

ruh�zata

alapj�n viszont egy egyszer� komornyiknak t�nt.

- Gyere m�r, Sebastian! - ki�ltott r� egy apr�

termet�

�rfi, aki alig lehetett t�bb tizenh�rom �vesn�l. A szemem

sark�b�l szem�gyre vettem a kin�zet�t: le sem

tagadhatta

az arisztokrata sz�rmaz�s�t, �s ahogy jobban

megn�ztem

az arc�t, csak most vettem �szre a szemk�t�t,

ami eltakarta

az egyik szem�t. A f�rfi kiegyenesedett, �s

felz�rk�zott az

ura mell�. Nem mondott semmit - ott hagyott az egy penny- vel a kezemben. Ezt ezut�n f�ltett kincsk�nt �riztem, ak�r

mennyire �hes voltam, nem v�ltam meg t�le, hiszen a penny

egy darab k�ny�rre sem el�g. Ahhoz t�bb j�t�kony l�lekre lett

volna sz�ks�gem, aki szint�n megsz�n, �s legal�bb annyival

megaj�nd�koz, mint az a f�rfi.

A sz�rke v�ros falai k�z�l az �gre n�ztem, amin

apr�

b�r�nyfelh�k �szk�ltak lemen� nap v�r�ses

f�ny�ben. Mikor

belevesztem ebbe a sz�ps�ges l�tv�nyba, mindig

elkapott a

v�gyakoz�s:

- „B�r csak tudn�k rep�lni, hi�ba nincs sz�rnyam

- ez�rt teljes

k�ptelens�g sz�momra - de �gy v�gytam az

�gben sz�llni

szabadon, mint azok a madarak!”

Hirtelen viharfelh�k jelentek meg az �gen, a

csod�s sz�n�

testv�reiket elkergetve. Sz�l t�madt, a

k�r�l�ttem l�v� f�kat

t�pte, mik�zben b�v�helyet kerestem a

legk�zelebbi parkban.

Elkezdett vill�mlani, amit f�ls�ket�t� d�rg�s

k�s�rt �s nem sokra

r� az es� is eleredt, de �gy, mint ha d�zs�b�l

�nten�k. �gy m�r

nem sz�m�tott, hol t�rek nyugov�ra, mert a

k�zelemben m�g

egy apr� mened�k sem volt. Belet�r�dtem, hogy

�gy is - �gy is

el�zok, mint az �rge, aki k�s�n tal�lt r� az

od�j�ra.

V�g�l m�gis egy megfelel� pihen�re leltem, b�r

be kellett

j�rnom �rte a f�l parkot. Berohantam,

sz�gyenl�ss�gemet

f�lredobva a cs�p�g� ruh�imat egyt�l egyig

levetettem,

kicsavartam bel�le a vizet �s visszah�ztam az

am�gy is �zott

testemre. A visk� fal�n�l �ll� padhoz

t�molyogtam, kisgyerek

m�dj�ra �sszeg�mb�ly�dtem rajta. Nagy

neh�zs�gek �r�n

tudtam csak elaludni, annyira f�ztam...

M�snap reggel egy �gyban t�rtem magamhoz,

kinyitottam

szemem �s legnagyobb csod�loz�somra a tegnapi

komornyik

hajolt f�l�m:

- J�l van?

Els� pr�b�lkoz�sra nem j�tt ki hang a torkomon,

annyira

meglepett az idegen hely �s ez a furcsa helyzet.

- Egy�ltal�n mit keresek itt, �s hol is vagyok? -

sz�ltam meg

n�mi gondolkod�s ut�n.


- Mire eml�kszik? – k�rdezett vissza a kor�bban

l�tott

h�tborzongat� mosoly�val.

- Mire is?... – m�l�ztam el, de a gondolataimat

nem mertem

hangosan kimondtam: csak egy puha fekte

macsk�ra, ami

mell�m b�jt. Tal�n neki k�sz�nhetem a m�ly

�lmomat?

�reztem, hogy arcomba sz�kik a v�r. A

komornyik m�g

sz�lesebben mosolygott, szinte sz�t�radt a

l�ny�b�l valami

d�moni er�. Hogy micsoda?! D�moni. Igen:

pontosan ezt

�reztem, b�r nem �rtettem, mi�rt pont ez a

kifejez�s jutott r�la

az eszembe. Most m�g alaposabban szem�gyre

vehettem az

arc�t: fekete haj keretezte; v�r�s �risz�vel

mintha a fejembe

l�tott volna �s az ajka, az a perverz mosoly, olyan

cs�b�t�an

hatott r�m! Ahogy szeml�l�dtem, az �jul�s

ker�lgetett a sok

idegen �rz�st�l, szinte magamon k�v�l

visszazuhantam a

p�rn�ra, ahonnan egy perccel ezel�tt m�g olyan

k�nkeservesen

torn�ztam fel magam. Mi�rt nem vettem �szre

azonnal, ezt a

csod�s f�rfit?

- Kisasszony j�l van? – hajolt m�lyen az arcom

f�l�, �s azt

k�v�ntam, b�r csak ne j�nne ilyen k�zel. �reztem

az arcomon a

lehelet�t, �s az illata...

- Igen, megmaradok! – k�pzeletben a

fellegekben j�rtam, egy

pillanatig m�g arr�l is megfeledkeztem, hogy

nem �rulta el,

mik�nt ker�ltem ide, a szob�ba.

- Ha esetleg m�g �rdekeln� a kisasszonyt, hogy

mit is keres itt,

akkor megosztan�m ezt a r�vid t�rt�netet...

Kinyitottam a szemem �s �reztem, ahogy

megny�lik az arcom

a meglepet�st�l. Csak n�h�ny centire volt az orra

hegye az

eny�mt�l.

- Hallgatom – k�z�ltem �s pr�b�ltam

visszaz�kkenni a val�s�g

talaj�ra. V�gre felegyenesedett �s �gy folytatta a

mond�k�j�t:


- Az �rfi kuty�ja kisz�k�tt a viharban, �s

mindenki agg�dott

miatta, ez�rt elmentem megkeresni. Helyette

viszont

belebotlottam a kisasszonyba.

-A kutya j�l van? – k�rdeztem, csak �gy

mell�kesen.

- Haza�rt, mire megj�ttem.

- Mi�rt hozott ide? – �t�ttem tov�bb a vasat,

hiszen

egy�rtelm�v� tette, hogy csak v�letlen�l tal�lt

r�m.

- Tal�n a kisasszony j� lesz valamire. M�g nem

tudom, mi

hasznom sz�rmazhat bel�le, de majd csak elv�lik

– szinte

megvonta a v�ll�t, ahogy kimondta ezeket a

szavakat.

- Ezt m�gis hogy �rtsem? M�g, hogy elv�lik! –

csattantam

fel egyszerre d�bbenten �s s�rt�d�tten - Akkor

ink�bb

visszamegyek az utc�ra!

- Azt nem aj�nlom kisasszony! – k�z�lte

hat�rozottan.

- Ugyan mi�rt? – k�rdeztem vissza hidegen, de a

komornyik

nem mondott semmit, le�lt, �s nekil�tott pap�rmunk�j�nak az

�r�asztaln�l. Felkeltem az �gyb�l, de csak egy h�l�ing volt

rajtam. Egy m�sik rejt�ly: hogy ker�lt r�m ez a

ruha? Csak

nem levetk�ztetett? Szinte biztosra vettem, hogy

a v�lasz

igen. Csod�s, meg vagyok �ldva egy perverz

komornyikkal -

gondterhelten fogtam a fejem.

Kis id� m�lva fel�llt az asztalt�l �s magamra

hagyott a

szob�ban, �gy k�r�ln�ztem, hov� is hozott. A

berendez�s

�tlagos volt, semmi kir�v�val nem tal�lkoztam.

Mire

k�rbefordultam, az ajt� kiny�lt, � pedig visszaj�tt

�s egy

csel�druh�t tartott a kez�ben:

- K�rem, ezt vegye fel! - nyomta a kezembe.

- Azt m�g mindig nem �rulta el, pontosan is hol

vagyok? –

vettem el a ruh�t.



- M�gis k�v�ncsi r�? – n�zett r�m, mintha addig

nem

k�rdeztem volna.

- M�g sz�p! – szegtem fel a fejem, hogy

egyenesen a szem�be

n�zhessek. Megb�ntam – azonnal zavarba j�ttem

a tekintet�t�l.

- Jelenleg Ciel Phatomhive gr�f birtok�n

tart�zkodik. �n a

komornyikja vagyok, Sebastian Michaels. Amit

m�g nem �rt,

ha tud: kegyed a m�sodik csel�d�nk, ez a szoba

pedig szer�ny

kis hajl�kom. K�rem, �lt�zz�n fel!

- M�g is hogy k�pzelte Sebastian-san? Szeretn�

v�gign�zni?

– ford�tottam neki h�tat. M�r v�rtam, hogy

r�v�g egy „igent”,

szerencs�re azonban nem ez�rt maradt.

- Nem kisasszony, csup�n �rdekelne, hogy mi is a

becses

neve? – indult az ajt� fel�.

- Eln�z�st! – persze, mi�rt is pont engem akarna

n�zni. �pp

akkor vett fel csel�dnek, gyakorlatilag � lett a

k�zvetlen

felettesem - Sarah Raven-nek h�vnak.

Halk kattan�ssal becsuk�dott m�g�tte az ajt�, �s

hallottam

a jellegzetes kopog� l�pteinek t�volod�s�t. Csak

b�multam

ut�na �s nem �rtettem, mi a fene fogott meg

ebben a f�rfiban.

Arrog�ns, hideg �s ideges�t�... Semmi szeretni

val�t nem

tal�ltam benne, de m�gis annyira v�gytam a

t�r�d�s�re!

„�lmodozz csak kisl�ny, �gy sem vagy olyan

szerencs�s!” –

gondoltam, �s nekikezdtem az �lt�zk�d�snek.

Megpr�b�ltam

elk�pzelni magam csel�druh�ban, de alapb�l �gy

gondoltam,

hogy ez nem az �n st�lusom. Viszont ha m�r r�m

er�ltett�k ezt

a hacuk�t, musz�j lesz hordanom...

M�g igazgattam a ruha szalagjait, amikor

kopogtak az ajt�n.

Sebastian-san visszat�rt, hogy mag�val vigyen a

h�z m�sik

sz�rny�ba, a csel�dsz�ll�sra. Folyos�t folyos�

k�vetett,

l�pcs�k�n ment�nk fel �s le, v�g�l megtorpant

egy ajt� el�tt �s

kinyitotta:


- Ez lesz a szob�ja, Sarah kisasszony!

Bel�ptem az ajt�n, � viszont meg�llt a k�sz�b�n.

Sz�tn�ztem:

m�retre hasonl� volt az � szob�j�hoz, az

egyszer�, de

k�nyelmes b�torok miatt pedig otthonosnak

mutatkozott a

hely. Felmer�lt bennem a gondolat, hogy tal�n

meg tudn�m

szokni... Sebastian v�gre magamra hagyott.

Elgondolkodva

le�ltem az �gy sz�l�re, de �jra r�m t�rt a

szabads�g ut�ni

v�gyakoz�s: mi�rt ne mehetn�k el innen? Hiszen

kint

ragyog� naps�t�s szikr�zott, kik�v�nkoztam a

falak k�z�l.

M�r megszoktam a k�k eget a fejem felett. V�g�l

er�t vettem

magamon, ott hagytam a szob�t, de a folyos�

v�g�r�l ajt�

ny�lt egy teraszra, ahonnan k�nyelmes l�pcs�k a

h�ts� kertbe

vezettek le. Sz�tn�ztem, de sehol egy l�lekkel

sem tal�lkoztam.

Elindultam a f�k k�z�tt, le�ltem egy h�rs t�v�be,

�s a

megszokott kis p�zomba kuporodva pr�b�ltam

rendszerezni

a gondolataimat. Mit keresek �n egy�ltal�n egy

arisztokrata

rezidenci�ban? Ah�ny k�rd�st tettem fel

magamnak az elm�lt

p�r �r�ban, egyet sem tudtam megv�laszolni.

L�pteket hallottam �s felkaptam a fejem: egy

magas

�rnyat vettem �szre az avaron, fel�m k�zeledett. Dacosan

a m�sik ir�nyba fordultam, mert egyre k�zelebb �rt hozz�m

a d�moni kin�zet� komornyik. Megint meg�llt felettem, mint

tegnap a v�rosban:

- V�g�l csak megtal�ltam, Sarah kisasszony.

- Igaz�n j�k a meg�rz�sei Sebastian. Hatalmas ez

a kert...

A g�nyol�d�somra v�laszul csak a v�ll�ra kapott

�s felvitt a

l�pcs�n. A teraszon azt�n l�bra �ll�tott, balj�val a

v�llamat

szor�totta meg finoman, jobbj�val felemelte az

�llamat �s a

szemembe n�zett:


- El�sz�r is: a kisasszony mostant�l egy csel�d,

teh�t

felel�ss�ggel tartozok a szem�lye ir�nt.

M�sodszor:

munkaid�ben nincs pihen�s az enged�lyem

n�lk�l.

Itt megakadt a mond�k�j�ban, ahogy v�gign�zett

rajtam.

Arc�n megjelent az a perverz mosoly, amit�l

remegni kezdett a

t�rdem, szeml�l�d�s k�zben az ujj�t �nk�ntelen�l

az ajk�hoz

emelte:

- Hm, nem is rossz. Sarah kisasszony, �n t�l

felt�n� ebben a

ruh�ban.

- Akkor esetleg kaphatn�k egy m�sikat? – vetettem fel

f�lszegen, de nem kellett volna tov�bb

fesz�tenem a h�rt:

- Att�l tartok, azt nem tehetem, k�l�nben kinek

a pomp�s

alakj�t csod�ln�m meg minden egyes nap?

Ism�t a tenyer�be fogta az arcomat �s lehajolt

hozz�m. Egy

pillanatra elkapott az �rz�s, hogy r�gvest

megcs�kol, de v�g�l

elengedett. Belev�r�s�dtem ebbe a zavarba ejt�

helyzetbe �s

� j�l sz�rakozott rajtam. A k�nos csendet h�rom

k�zeled� alak

l�ptei szak�tott�k meg, Sebastian egy l�p�ssel

elt�volodott

t�lem. Egy k�z�pkor� f�rfi, egy ifj� �s egy l�ny

j�tt fel�nk,

l�that�an meg lep�dtek azon, amit l�ttak.

- Hadd mutassam be az �j csel�det! – k�z�lte a

komornyik

�s egy hanyag k�zmozdulattal fel�m b�k�tt.

Megal�z�

helyzet, valljuk be, de pr�b�ltam udvariass�ggal

�lc�zni a

s�rt�d�tts�gemet:

- Sarah Raven vagyok, �dv�zl�m �n�ket!-

hajoltam meg,

a t�lem telhet� legkecsesebben. Miut�n

felegyenesedtem

feszengve �lltam mellette, azt v�rva, hogy

megsz�laljon

valamelyik�k. A sz�ke haj� f�rfi, zavart vigyorral

az arc�n

n�zett r�m, m�g bemutatkozni is elfelejtett.


- Hogy lehettek ennyire udvariatlanok?! - fogta fej�t a

komornyik, �s r�vidre z�rva a t�m�t sorra

bemutatta nekem a

Phatomhive h�z t�bbi szolg�l�j�t.

- M�gis hogy akadt r� Sebastian-san? – mer�lt

fel v�gre a

legl�nyegesebb k�rd�s, �s a v�lasz m�g engem is

igaz�n

�rdekelt.

- Ennyire k�v�ncsi vagy r� Meirin?

- M�g sz�p! Nem �rt tudni, ha m�r azonos helyen

dolgozunk...

Sebastian halkan megk�sz�r�lte a tork�t, s

lehunyt szemekkel

nekikezdett a mes�nek:

- A kertben tal�ltam r� - bizony�ra a kutya hozta

haza.

ekkor m�r �rtettem, hogy minden, ami velem

kapcsolatos, csak

a kuty�ra lesz r�fogva, �s a val�s�g olyan titok,

amire id�vel

nekem kell f�nyt der�tenem.

- Teh�t mi is lesz a feladatom? – fordultam fel�.

- Sarah kisasszony lesz m�t�l fogva a

mindenes�nk – adta ki az

utas�t�st, an�lk�l, hogy r�m n�zett volna.

- A micsoda?

- Igen, k�rem, j�jj�n velem!

Arra sz�m�tottam, hogy valamelyik szolg�l�

mell� fog

beosztani, de mag�val vitt �s m�r el�re

rettegtem, milyen

perverz munk�t fog nekem kital�lni.

Akkor m�g vajmi kev�s fogalmam sem volt r�la,

de igaz�n

szerencs�snek mondhattam magam, ami�rt

Sebastian r�m

tal�lt akkor a parkban. M�r akkor sem b�ntam,

ami�rt oda

lettem k�tve - abba a csod�s �ri lakba...